A történet három lánytestvérről szól, akik szerették volna
igazán meglepni anyukájukat születésnapja alkalmából. Két hétnyi tanakodás,
ötletelés, füllentés, szervezés és variálás után megalakult a terv, amibe
természetesen Apa is bevonásra került J
Az alapötlet az volt, hogy varázsoljunk hasonló hangulatot, mint amilyet a
Trófea étterem svédasztalai nyújtanak.
A helyszínt Nővéremék biztosították, a fedősztori szerint
Anyukámnak az unokáira kellett volna vigyáznia, amihez csatlakozott volna Apu
is.
Hugi és én aznap délelőtt „shoppingolni” mentünk, ami
majdnem fedi a valóságot, csak nem a ruhatárunkat bővítettük (ahogy Anya
tudta), hanem a fenséges ebédhez szereztük be a hozzávalókat.
Nővérem már az előtte való napot a konyhában töltötte, hogy
Hugival szabadon garázdálkodhassunk a tervezett napon.
Életünkben ilyen még nem fordult elő, hogy mi hárman
egyszerre ténykedjünk egy konyhában J
Szerintem nem csak a magam nevében beszélek, ha azt mondom, nagyon jól
összedolgoztunk, és roppant vidám órákat töltöttünk el így együtt.
Izgatottan számoltuk a perceket az érkezésükig, Sógorom
elment addig vásárolni még pár apróságot, hogy ne bukjunk le egyből az autó
miatt J
Nővérem eljátszotta, hogy készülődik, végül is az ok, amiért Anyáéknak a
kicsikre kellett volna vigyázniuk az az, hogy Nővéreméknek el kellett menniük
otthonról. Hugi, a két kicsi és én elbújtunk a kamrában, hogy onnan előugorva
lepjük meg Anyát <3
A meglepetés fantasztikusan sikerült, utólag kiderült, hogy
az ünnepelt semmit sem sejtett J
Minden tálalásra kész volt, így a nagy meghatódás után más
dolgunk nem volt, mint hogy végre nekiálljunk enni!
És akkor a menü:
- Tárkonyos raguleves
- Kolbászos burgonyaleves
- Majorannás burgonyaleves
- Minestrone leves
- Karaj Budapest módra
- Tepsiben sült csirke burgonya, újhagyma és gombaágyon
- Grillezett camambert áfonyalekvárral
- Főtt rízs
- Burgonyapüré
- Vegyes zöldsaláta
- Máglyarakás
- Tiramisu torta
Egy percig sem szeretnék kérkedni azzal, hogy mekkora
főzőtudományt mutattam be aznap a grillezett camamberttel (bár Isten lássa
lelkem, nem ezt terveztem, de ha egyszer ezt kérték J), a levesek és főételek
Testvérkéim érdeme.
Az én alkotásom a Tiramisu torta (erről majd egy másik posztban),
valamint a Máglyarakás. Anyukám több mint egy éve emlegeti, hogy sütni kellene
máglyarakást, mert valahol evett korábban, és nagyon ízlett neki.
Tudtam én, hogy mi fán terem, de sose készítettem, sőt sose
ettem még, de Anya elültette a bogarat a fülemben. A tavalyi születésnapján is
felmerült bennem, hogy készítek neki, de az akkor másképp alakult. Idén viszont
maga a meglepetés még inkább fokozható volt vele J
Máglyarakás:
(Forrás: ApróSéf)
250g kalács
200g sárgabarack lekvár
A tejes részhez
5dl tej
1 db citrom reszelt héja
1 db narancs reszelt héja
A tojássárgás részhez
5 db tojássárgája
70g cukor
A párolt almához
70dkg alma
30g cukor
1 db citrom leve
1 db narancs leve
1 késhegynyi fahéj
A habhoz
5 db tojásfehérje
70g cukor
Először egy 20x30 cm-es tepsit kivajazunk, majd
félretesszük. A kalácsot szeletekre vágjuk, és egy tálba tesszük.
A tejes részhez a tejet egy lábasban felforraljuk a citrom,
valamint a narancs reszelt héjával (esetleg vaníliával). Ha felforrt,
félretesszük hűlni.
A tojások sárgáját kihabosítjuk a cukorral, majd
hozzákeverjük a már kihűlt (!) tejet. Öntsük rá ezt a keveréket a kalácsokra,
óvatosan keverjük össze, és hagyjuk állni egy kicsit, hogy a kalács beszívja az
összes folyadékot.
Egyenletesen eloszlatjuk a tepsi alján a kalácsos keveréket,
és finoman lenyomkodjuk.
Az almákat meghámozzuk, felszeleteljük, és lassú tűzőn fedő
alatt puhára pároljuk a citrom, és a narancs levével, a fahéjjal és a cukorral.
Ha kész, elegyengetjük a kalácson.
Mikor kihűlt, a baracklekvár felével egyenletesen megkenjük
a tetejét, majd 180°C-on 20 percig sütjük.
A tojások fehérjét kemény habbá verjük a cukorral, majd
óvatosan beleforgatjuk a maradék lekvárt, úgy, hogy márványos maradjon. A habot
eloszlatjuk az alma tetején, kanállal feltüskézzük, és meghintjük porcukorral.
170°C-on még 10 percre visszatesszük a sütőbe. Még langyosan, kockákra
szeletelve tálaljuk.
Lehet, hogy leírva kissé macerásnak tűnik, de egyáltalán nem
az, és az íze……. az valami fantasztikus.
Természetesen a legnagyobb elismerés mégis csak az, hogy
Anyukámnak is nagyon ízlett!
Biztos, hogy nem most készítettem utoljára. Tökéletes
hétvégi desszert, vagy egy tartalmasabb leves után csodálatos második
fogásként. Én függő lettem J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése