Citromos minitorta Lilinek

Vasárnap volt kicsi Lilim névnapja, de mivel a család össze-vissza dolgozik folyton, így hétfőn tudtuk megtartani. A hetem utolsó napja így többek között süteménykészítéssel telt.

Egy másfél órán keresztül azon gondolkodtam – közben leltározva az otthon leledző hozzávalókat -, hogy mégis mit süssek? A történethez persze hozzátartozik, hogy az utolsó porcikám sem kívánt lemenni a boltba, így „maradéksüti” készült :)

Hiába névnap, valamiért mégis csak kerek formában gondolkodtam, így született az alábbi kreáció:

Citromkrémes torta kakaós piskótával

Tésztához:

6 tojás

15 dkg cukor

5 dkg kakaó

Krémhez:

3 dl tej

½ vaníliarúd kikapart belseje

2 tojás sárgája

3 evőkanál cukor

2 evőkanál liszt

2 citrom

A tésztához a tojásokat szétválasztottam, a sárgájukat fehéredésig vertem a cukor felével. A kakaóhoz (mint általában minden kakaós laphoz, krémhez) egy pici fahéjat tettem, majd beleszitáltam a tojássárgás keverékbe. A tojások fehérjét elkezdtem gépi habverővel verni, mikor már kellően habos volt, hozzáadtam a maradék cukrot, és kemény habot vertem belőle. Két részletben óvatosan hozzáforgattam a tojássárgás, kakaós masszához. Mivel sok réteget szerettem volna, ezért ezt az adagot 5 egyenlő részre osztottam, és úgy sütöttem meg (véleményem szerint egyben is meg lehet sütni, és akkor három lapot lehet belőle vágni, legközelebb kipróbálom úgy). Ehhez 20 cm-es sütőforma alját kikentem margarinnal, rátettem sütőpapírt, majd azt is megkentem vékonyan margarinnal. Így 100%, hogy gyönyörűen le tudjuk majd húzni sütés után a papírt róla. A kész lapokat rácson hagytam kihűlni.

A krémhez a tejet, a citromok reszelt héját és a vaníliát egy vastag aljú edényben feltettem a tűzre melegedni. Forralni nem szabad! Mikor már meleg, le kell venni a tűzről, és félretettem kihűlni. Amíg hűlt, a tojások sárgáját habverővel habosra kevertem a cukorral, majd hozzáadtam a lisztet is. Végül a 2 citrom levét is beleöntöttem.

A kihűlt tejet fokozatosan (merőkanalanként) a tojásos keverékhez adagoltam. Mikor egyenletesen elkevertük, mehet vissza a lábasba, majd vissza a tűzre. Folyamatos keverés mellett besűrítjük a krémet. Ha kész, mehet félre megint hűlni. Érdemes a lábast alufóliával letakarni, így nem bőrösödik be a „puding” teteje.

A krém receptje egyébként miniMálna oldaláról származik, vaníliapudingként nagyon sokszor elkészítem. Ez esetben csak annyi változtatás történt, hogy több citromhéj, és a citromok leve is belekerült (na meg persze tejszín híján csak tejet használtam).

Mikor a lapok, és a krém is kihűlt, a kapcsos tortaformába elkezdtem a rétegezést. Hűtőbe tettem legalább 2-3 órára dermedni.

(A rétegelés közben kicsit elbizonytalanodtam, hogy kevés lesz a krém, hisz az 5 lap közé 4 részre kellett osztani, de utólag - mikor már épp elpusztítottuk - rájöttem, hogy épp elég. Nem biztos, hogy ezek a vékony lapok elbírtak volna több krémet)

Mondanom se kell, hogy részemről itt nem érhetett véget a történet. Találtam még a kis „éléskamrámban” kb. 8-10 deka pillecukrot. Ránézésre pont elégnek tűnt a mini tortám bevonásához :)

Először is elkészítettem a „ragasztót”, ami majd a tortán tartja a cukorbevonatot. Ehhez 4 dkg puha margarinhoz villával hozzákevertem 4 dkg porcukrot. Ezzel a keverékkel egyenletesen bekentem a kapcsos formából kivett torta tetejét és oldalát. Mielőtt bevonnánk a cukormasszával, legalább fél órát hagyjuk állni a hűtőben.

A cukorbevonatot Rita Konyhája receptje alapján készítem már évek óta, most is így tettem, természetesen az arányokat megtartva.

A fél óra leteltével a tortát kivettem a hűtőből, a cukormasszát kinyújtottam kb. 2 mm vékonyra, és a sodrófa segítségével átemeltem a torta tetejére. Az oldalait óvatosan elegyengettem, a lelógó részeket levágtam. Így is pihent a hűtőben egy órácskát.

Végezetül kapott az aljára egy szalagot, és ételfestékkel felfestve néhány virágot, ágat és levélkét. 

Íme felvágva

Nagy sikere volt, Lili is gyorsan megevett belőle két szelettel, ennél több bók nem is kell!

Akkor kezdjünk Neki!

Hogy miért pont ma? Nem is tudom… Már legalább két éve megszületett bennem egy blog gondolata….csak azért, hogy az ismerőseim, barátaim, rokonaim ne csak képeket lássanak, hanem ismerjék meg az adott torta, ajándék „történetét”, receptjét stb. Minden tortához, alkotáshoz tartozik egy sztori. Vagy mert imádtam elkészíteni, vagy mert hónapokig terveztem, vagy mert minden percét megszenvedtem… (utóbbiból szerencsére azért nem volt sok J )

„Kezdj neki! Elvégre ez hátralevő életed első napja. És ma vagy hátralevő életedben a legfiatalabb, és még sosem voltál ilyen öreg sem”

Életem első tortáját még 19 évesen készítettem Nagymamámnak… az ötlet talán onnan jött, hogy a Nagypapám is cukrász volt, és valószínűleg szerettem volna az én drága Mamimat lenyűgözni, mosolyt csalni az arcára…. sikerült is J Sajnos az volt az utolsó születésnapja közöttünk, a következőt már sajnos nem élhette meg L

Talán ennek is köszönhető, hogy körülbelül két évig semmit nem sütöttem, egyéb más ok miatt is, de szinte a konyha közelébe nem mentem.

Keresztlánykám, Lili 2. születésnapja előtt (2009-ben) merült fel bennem a gondolat, hogy igenis én fogok neki szülinapi tortát sütni. No semmi komolyra nem kell gondolni, mivel pónimániája volt akkoriban, így egy picit pónis lett. 

De ez volt a kezdő lökés… utána szinte minden családi születésnapra, névnapra (néha még a sajátomra is) én készítettem az ünnepi tortát, süteményt. Később már baráti összejövetelekre is, végül már kérésre is. Folyamatosan kísérleteztem, különböző blogokból, videókból merítettem ötleteket, próbáltam különböző technikákat elsajátítani.

2014 februárjától kezdődően mondhatni már csak a családom és saját örömömre készítek finomságokat, illetve alkalmakra tortákat. A heti 40 óra munka mellett sokszor megterhelő volt 4-5 torta elkészítése. Főleg mert így a páromtól, és a négylábú szőrgombócomtól vettem el a közösen együtt tölthető időt. Na de ne szaladjunk ennyire előre J 

 

Kiskutyám, Messi

A bejegyzés elején már céloztam rá, a blogon nem csak tortákat lehet majd látni, hanem mindenféle süteményt, kézzel készített ajándékot, amivel az elmúlt években örömöt próbáltam szerezni a szeretteimnek. Természetesen lesznek friss alkotások, de a köztes időben „megemlékezek” az eddigi kreációkról is.

Remélem, hogy a képek, történetek Nektek is tetszeni fognak J